Véégre! Véégre eljött ez az idő is.:) Kati barátnőmet valamikor nagyon régen Londonban ismertem meg, és ez a barátság azóta is töretlen. Ritkán beszélgetünk, de amikor igen, az minőségi, és nekem ez nagyon fontos.:)talán már rájöttetek, hogy számomra az emberi kapcsolatok sokkal fontosabbak, mint tárgyakat gyűjtögetni. Ez a barátság is ilyen. A ritka kommunikáció ellenére ő az egyik, akire tudom, bármikor bármiben számíthatok. Mikor együtt vagyunk, megbeszéljük az élet nagy dolgait, és közben jókat nevetünk. Nemcsak siránkozunk, hogy hjaaaj, de nehéz az élet, ez meg az van. Manapság az emberek szeretnek panaszkodni. Megértem. Sok a nehézség. Mindenkinek. De ha állandóan azokról beszélünk attól jobb lesz? :) Én mindig azt mondom, hogy keressük meg azokat az apró dolgokat, amik mosolyt csalnak az arcunkra. Lehet ez az akácvirág illata, lehet ez egy szép virág, bármi. Azt vallom, érdemes az apró szépségeket is észrevenni. Kati pedig ilyen ember. Ismerem tizenx éve őt, tudom milyen nehézségei voltak, és mégis mindig megtalálta az apró örömöket.

Néha úgy érzem, lélekben túl fiatal vagyok a korosztályomhoz képest.:) Én még szeretek vidámkodni, jól érezni magam, de sajnos a gépszíj mindenkit elkap körülöttem.:) Na jó, nem mindenkit, hisz Kati is ilyen.:)

Nemrég volt a születésnapja, és mivel évek óta arról beszél, hogy szeretne magáról egy fotósorozatot mielőtt megöregedne, (:D :D ), így születésnapja alkalmából egy fotózásra invitáltam őt.

A napokban el is jött, és sokféle kép készült róla. Jókat dumáltunk közben, kimentünk a kerti műtermembe (meghagytam a mezei virágokat.:) ) aztán a  házban elkezdtük a stúdiózást. Jó volt, és ami számomra nagy öröm volt, hogy a végeredménnyel ő is elégedett volt. Szülinapomra kaptam egy képeslapot tőle, ez állt rajta: "Bár sokszor távol vagyunk egymástól... a mi barátságunk ugyanolyan erős marad." Én is így gondolom.:)

Kívánom neki, hogy maradjon ő is mindig ilyen amilyen most, és a 70. születésnapján is várom egy újabb fotósorozatra.:) 

Ízelítőül néhány kép.

           ​