Kedvenc alanyom nálam járt a héten, és lementünk a Dunapartra fotózni.
Készültek képek a vízparton, a homokban, fára mászva, igen jól elvoltunk. Aztán javasoltam, hogy menjünk oda a graffiti falhoz, ami pont nekünk volt ott.:)
Ment a bohóckodás a fal előtt, majd egyszercsak előhúzott egy öngyűjtót. Ugyanis a fal tetejéről fűszálak lógtak be, és gondolta megválik tőlük.
Szuper, gyújts meg, jó lesz a képen! Igen ám, de nem igazán lángolt. Próbálkozott, és nagy élvezettel nézte ahogy az a kis fűszál lángra kap (erről is több kép készült, de azokat inkább nem rakom ki.:)) ) Ez így nem elég! Fogtam egy fűcsomót, és beletűztem a fal tetejébe.
Most lehet gyújtogatni. Elképzeltem a képet, ahogy lángol a fű, és megvilágítja kedvencem arcát... Majdnem...
Ugyanis amint meggyújtotta a tűz igen gyorsan belekapott a fűbe, és elkezdett felfelé kúszni. Csak kúszott, és kúszott, mindezt egyre gyorsabban tette. Mindeközben persze hullott a pernye a modellemre, aki igen érdekes arcokkal követte a tűz haladását. Majd mondta is, hogy "Andi...ez, így, ez így megy felfele..."
Hoppá, ennek fele sem tréfa, mellette a főút, de szép is lesz, ha az egész oldal lángol.
Már lelki szemeim előtt láttam a helyi újság főcímét: "Lángolt az egész 12-es út!" (mert ugye az újságírók mindig túloznak) Majd a folytatás...."Őrült fotós és alanya gyújtogatott a 12-es út mellett, mert kellett egy jó kép."
Lenéztem a földre, hogy mivel is lehetne elérni, és lelökni a lángoló fűcsomót. Sehol egy fa, ám egy faág mégis ott volt....;) Felkaptam az ágat, és lelöktem a lángoló fűcsomót a földre. Így megúsztuk, hogy címlap sztori legyünk.:)
Ezekután úgy gondoltuk, jobb a békesség, így a további képek inkább olyan helyen készültek, ahol nem volt több gyúlékony dolog, csak ami a kézben volt.:)
Szeretem ha zajlanak az események a fotózáson, és jönnek a spontán ötletek.:) Itt ezzel nem volt gond, főleg, mert a házban is folytatódott a fotózás, ahol vizes képek készültek... ;)