Sokan azt mondják, hogy egy fénykép elkészítése pofonegyszerű. Céloz, Fókuszál, lő. Máris kész a kép! Egyetértek. De azért számomra egy kicsit több dolog kell a jó képhez. Esetleg kitalálni, hogy mit is szeretnénk mondani, megkomponálni fejben, és aztán gépen, hogy aztán ne utána kelljen a számítógépen bűvészkedni. Valamikor régen, egy kedves ismerősöm megkért, hogy mivel van tükörreflexes gépem, és elkezdtem fotózást tanulni, menjek már el, és örökítsem meg nekik ezt a szép napot. Elmentem és lőttem. Boldog - boldogtalant, mindent ami mozgott, nehogy valamiről lemaradjak ám! A digitális világban ezt az ember simán megteheti (persze aztán rájössz, hogy a gépnek is van egy élettartama, és egy zárcsere nem olcsó mulatság..), hisz a memóriakártya elbírja. Aztán hazamentem és 3000 fényképet kellett végignéznem, ahol Juliska így mosolyog, Mariska amúgy, Jancsi így fogja a poharat, Karcsi meg amúgy...Nem is bírtam egyszerre átnézni. Tanulságos volt. :D Kedvenc fotósom mondatát később a falamra írtam: "Gondolkozz mielőtt exponálsz. " Szipál Martin mondata ez.
Ezután az esküvő után kezdtem komolyabban foglalkozni a fény-kép készítéssel.
Van amikor kell a sorozatlövés, nincs idő a komponálásra, csak a pillanatrögzítésre. Ilyen a bikarodeó. A kapu nyitás után van néhány mp, amíg a rodeós meüli a bikát, aki forog, rúg, fotózni is nehéz, nemhogy megülni.:D
Nagyon szeretem a pillanatrögzítést. Figyelni, és elkapni azt a bizonyos tekintetet, mozdulatot, pl. táncosoknál . Itt is folyamatosan figyelni kell a mozdulatra, a fényre, mindezt a gépen keresztül, és amikor úgy érezzük, megnyomni azt a bizonyos gombot.
Fotóztam sirályt is. Ez azt jelentette, hogy a kamera folyamatosan rajta volt a madáron, de nem "lőttem". Aztán amikor olyan szögbe láttam ahogy szerettem volna, exponáltam. Itt jött a sorozat, aminek legjobb képe szerintem ez lett.
Mesterem azt tanította nekem, hogy a fényen kívül az egyik legfontosabb dolog, a szög. Azaz, én milyen szögből készítem el a képet. Hagyományosan, ahogy minden ember látná? Vagy kicsit variálok? Eldőlök, lefekszem, felmászok valamire? Számomra ez lett az egyik legfontosabb. Néha ugyan elfelejtem és beállok a "sablonba", de ezért szeretek "szivárványozni", azaz csak úgy játszani. Minden fotótémánál érdemes kipróbálni a szögeket. De ugyanígy a fényeket is. Szeretem az ellenfényes történeteket, és szeretem az alulexponált képeket is. Egy lónál különösen szép tud lenni a sörényen átsütő nap fénye. Nemcsak a ló sörényén tud szépen átsütni a nap, hanem egy lány haján is, vagy éppen a menyasszonyi fátylon átszűrődő fény is nagyon szép tud lenni. Persze nagyon nem mindegy a napszak sem. A déli napfény igen nehezen tud átsütni bármin, hacsak nem a a földön fekve fotózunk, míg a téma felettünk van. De a fények ilyenkor nagyon élesek. Érdemes kihasználni a felkelő, vagy éppen a lenyugvó nap sugarait, mikor az árnyékok megnyúlnak. Napközben a legjobb, ha az eget, fátyolfelhők borítják. Megvan a természetes szűrőnk.
Visszatérve a kedvenc témákhoz, szeretem még a portrékat, az elkapott pillanatokat, és az ételfotókat is. Utóbbiakat azért, mertha nem mű, akkor meg is ehetem.:)
Amennyiben te is szeretsz fotózni, játszani, akkor mesélnék még picit olyanokról, amikre úgy gondolom érdemes figyelni.
Mint már említettem, a fény, a fotózás szöge, és ami még szerintem nagyon fontos, a háttér. Figyelj arra, hogy mi van a téma mögött. Biztosan te is láttál már olyan képet, ahol az alany fejéből, vállából, villanyoszlop, vagy fa nőtt. Van amikor egyszerűen képtelenség kiküszöbölni, mert pl. az épület része a lámpaoszlop. Esetleg ilyenkor próbálj lejjebb menni, vagy odébb lépni. Néha egy lépés is elég, és máris mást látsz. Alanyaim sokszor nevetnek rajtam, mert igen furcsa pózokban tudok fotózni. Na jó, bevallom. Rögtön edzést is tartok. Legtöbbször combra és hasra gyúrok.:)
Állatoknál fontos, hogy a gép mindig a szemednél legyen. Nekik nem lehet mondani, hogy most ne mozogj, vagy éppen lépj ide-oda, fordulj, stb. Mindig készenlétben kell lenni, mert soha nem lehet tudni, az ember milyen pillanatot kap el. Gyorsnak kell lenni, mert bizony a lovak, de kutyák, macskák igen gyorsak, nem várnak meg. Tudom, a válasz erre az, hogy ehhez már profi gép kell. Nem feltétlenül. Például én önmagam tesztelése végett fotóztam díjugratás egyszerű digitális géppel. Le kellett követnem a ló mozgását, és kiszámolni az ugrás pillanatát. Nekem előtte 1 mp-el kellett lenyomni az expo gombot, így sikerült elkapnom a levegőben. Nem egyszerű feladat, és tesztelni kell a gépet is, magadat is.
Az embereknél is szeretek készenlétben lenni, mert soha nem lehet tudni, milyen gondolat fut át az agyán, ami megjelenik az arcon. Nagyon szép képeket lehet így készíteni. Fotózás közben sokat szoktam beszélni. Egyrészt mert szeretek beszélni, másrészt mert így lazítom a kamera előtt állót.:) Embertől, szituációtól függ, hogy miket mondok, és persze attól is, hogy mit szeretnénk kihozni. Vidám képeket? Romantikus képeket? Esetleg elmerengőeket? Ehhez kellesz te, és kellek én is. Közben én le nem veszem a szemem rólad, keresem, figyelem azt a pillanatot, ami a legjobban kifejezi amit szeretnénk. Egy-egy fotózás végére igen el lehet fáradni, fizikailag, és szellemileg is. Van akit gyorsan ki lehet lazítani, de van olyan is, akihez sok idő kell. De ez a másik szépsége a fotózásnak.:) Én szeretem elérni, hogy gyorsan légy az aki szeretnél lenni a képeken. :)
Az elején jeleztem, hogy milyen egyszerű képeket készíteni. Talán egy picit rávilágítottam arra, hogy sokmindenre kell figyelni. Itt csak kiragadtam egy-két dolgot, ennél sokkal több minden számít, de ezt biztosan ti is tapasztaljátok.::)
Közeledik az Anyák napja, lepd meg Őt egy igazán szép ajándékkal...>>>>>
Jó fényeket!:)