Apróságok
A minap voltam fotózni egy kedves ismerősnél, akinek nemrég született babája.
Azt kell mondjam, tündéri volt a kiskrapek.:) Anyuka bármerre forgathatta, nem volt ott egy szó sem.:)) Amikor kezdett éhes lenni, akkor egy picit sirdogált, de amint kapott enni megnyugodott, és folytathattuk a fotózást.
Apró lábak, apró kezek, apuka tenyerében simán elfértek. Milyen gyorsan megváltozik ez. Milán most még csak párhetes, sokat alszik, és figyeli a világot. Hamarosan egyre nagyobb érdeklődéssel fog nézelődni, felhangzik majd az első kacaj, a hangos sírások, és aztán jön a gagyogás. Unokahúgom mielőtt elaludt volna, mindig azt mondta, hogy "gajgajgajgajgaj", és aztán már aludt is.:)
Apró momentumok, fontos pillanatok, amikre később jó emlékezni. Főleg mikor elhangzik az első szó. Vajon mi lesz az? Vajon kinek a nevét fogja kimondani? :) Aztán jönnek az aranyköpések. :) Pl. Elvittem kirándulni az unokaöcséimet, és volt egy sziklás rész, ami kicsit csúszott. A kisebbik rámnézett és azt mondta: "Azt hiszem, a veszélybe kerültem. "
Olyan jó lenne ha megbírnánk tartani ezt az őszinteséget. Valahol hallottam, hogy amíg kicsik vagyunk őszintén kimertük mutatni az érzéseinket. Sírtunk ha fájt valami vagy éhesek voltunk, nevettünk ha örültünk. Ahol ezt hallottam, ott azt feszegették, hogy vajon hol veszett ez ki belőlünk, és miért? Tényleg! Hol? Miért? :)
Az ilyen pici babáknál minden nap más, szerintem különösen érdemes fotókat készíteni, később mindent papírra vetni amiket mondanak. Jó buli visszaolvasni, főleg ha ezt közösen tesszük majd velük.:)
Ezen a fotózáson készült néhány olyan kép, amire azt mondtuk, hogy 10 év múlva biztosan utálni fog engem azért, mert pl. meztelenül lefényképeztem, de ha olyan cuki volt. :)
