Feri bácsiék hatására előszedtem a régi gyerekkori képeimet. Jó volt nosztalgiázni, vicces volt nézni milyen is voltam, és azt is, hogy mik maradtak meg belőle.:) Viszont ennek örömére, elkezdtem szortírozni, rendezni a pár éve másokról készült képeimet is. Jó kis tanulmány volt, azóta sokmindent másképp csinálnék.:)
A szelektálás közben előkerült egy fiatal lányról is néhány kép. A lány nagyon csinos, oda vannak a pasik érte. Mindene megvan ami egy nőnek kell. Báj, szépség, formák, és mindehhez még esze is van.:)
Pár hete ismét előkerült, és beszélgettünk vele, hogy mi történt az elmúlt években. Aztán egyszercsak elmesélte, hogy ő nem érzi Nőnek magát. Nagyon megdöbbentem ezen a mondatán, és megkérdeztem az okát. Valaki, akit ő nagyrabecsül és modelleket castingol azt mondta neki, hogy nem nőies az alakja. Túl izmos a lába...
Amikor ezt elmondta, nem reagáltam rá semmit, de nagyon morcos lettem. Itt ez a 22 éves fiatal, aki egyébként értelmes bomba nő, és egy ilyen mondat hatására, elveszíti azt a maradék kis önbizalmát. Mert ez az ember tudja mi a dörgés, hisz modelleket castingol! Tudja. Tudja, hogyan kell a csinos nőket letörni. Igaza van. A lány nem alkalmas modellnek. Mert nem csontsovány, nem látszik ki a bordája. Mert dögös, és nőies a külseje. A pasik a lábai előtt hevernek, de ő mégis letört, nem hitt magában, és nem érezte magát Nőnek. Sőt, nem merte elhinni, hogy tényleg tetszik az uraknak... Úgy örülnék, ha valaki megmondaná miért ilyen elferdült ez a mai világ, hogy a gebe nők a divatosak? Csontsovány nőket keresnek modellnek, és a mai fiatalok igyekeznek ezt a vonalat követni. Ezért mind fogyókúrázik, hisz még a bordájuk nem látszik ki.
Hallottam olyanról is, hogy fiatal lányokat az utcán megszólítanak, elmondják nekik, hogy milyen csinosak, és pont modellnek valóak. Ezekután behívják őket egy fotózásra. Elmennek a a fotózásra, ahol kiderül, hogy az egy válogatás, majd közlik velük, hogy csinálnak róluk gyorsan pár képet, és ha azok jók, akkor bekerültek az első fordulóba. Ezt vajon miért nem mondták nekik amikor az utcán leszólították őket? Miért hitették el velük, hogy úgy jók ahogy vannak?
Miért a médiának hiszünk, miért a médiából sugárzó dolgoknak szeretnénk megfelelni? Nem elég nekünk a környezetünk visszajelzése?
Nem elég nekünk, ha mi elfogadjuk magunkat? Hisz ha ez sikerül, akkor a környezetünk is elfogad, aki nem, az lemorzsolódik.:) Ezzel sincs semmi baj, hisz valószínű velük már nem vagyunk egy hullámhosszon. Ennyi volt a dolgunk egymással. :) Legyünk hálásak értük, és lépjünk tovább.:)
Az a baj, hogy nem vagyunk belül rendben. Mindig keressük a mégjobbat. De lehet, hogy már megtaláltuk, csak nem hisszük el. Mert valaki azt mondja, hogy az úgy nem jó. Az internet bűvöletében annyi behatás ér minket. A rengeteg önismereti szöveg, a rengeteg fotó a celebekről, (amik sokszor hamis, túlretusált képek), mind mind hatással vannak ránk.
Nem lenne jobb inkább magunkban keresni magunkat? Elfogadni magunkat? Örülni annak ami van, kihozni magunkból a legjobbat. Olyan jó lenne, ha tudnánk örülni a pillanatoknak, ha nem egy castingoló pasi döntené el, hogy mi milyen nők vagyunk. Olyan jó lenne, ha tudnánk örülni az apróságoknak is, ha meg tudnánk találni azokat a dolgokat amik boldoggá tesznek minket. Hisz ezek a dolgok abban is segíthetnek, hogy elfogadjuk magunkat, és megleljük a boldogságunkat. Nem azt mondom, hogy ne hallgassunk másokra, sőt. Néha kellenek a külső vélemények, kellenek a barátok, hogy kirángassanak minket egyes helyzetekből, vagy megoszthassuk velük a gondolatainkat. Hisz okosak vagyunk, de sokszor egy külső szem tisztábban lát mint mi, akik benne vagyunk a helyzetben. Bezárva egyedül a saját kis gondolatainkba, nem kibeszélve azokat, néha pont az ellenkezője történik mint amit szeretnénk. Sőt olyan jó lenne, ha hinnénk az elismerő tekinteteknek, bókoknak.:) A tükörbe nézve higgyük el, hogy szép a hajunk, szemünk, mosolyunk, befelé nézve, hogy jók vagyunk hisz ott a sok jó tulajdonságunk. Merjünk hinni magunkban, merjük elhinni, a belső kisugárzás nagyon fontos, merjük elhinni, hogy úgy vagyunk jók ahogy vagyunk.
A képeimen keresztül mindig ezt próbálom megmutatni, szeretném ha viszont látnátok magatokat, azt akik Ti vagytok ott belül. Sokszor ezt nem olyan egyszerű kihozni, de szerencsére azért az alanyok mindig azt mondják, hogy igen, sikerült.:) Nekem pedig az elégedett ember a legnagyobb öröm. :)
Hozzászólásaitokat örömmel veszem. Nektek mi erről a véleményetek?
A galériákban talán találtok erre néhány példát. Ez a kép pedig azt hivatott megmutatni, hogy milyen is a jó modell.Nagyon szép a hölgy, de én azt hiszem, nem szeretnék a helyében lenni.:)