Pillanatok

March 05, 2015  •  Leave a Comment

Ez egy fura téma lesz azt hiszem, de számomra mégis köze van a képekhez.

Tegnap valaki meghalt. Váratlanul. Reggel még semmi nem volt vele, aztán 3 órával később elment. Egy barátnőm megkérdezte: Ennyi egy ember?

És tényleg. Ennyi egy ember? Ennyi. 

Az én alap mondatom, a mindent ami jó. Igyekszem eszerint élni, és megadni magamnak, és másoknak is ami jó. Sokaknak ez meglepő, hogy még az apróbb dolgoknak is tudok örülni, mint pl. a napsütésnek, a tavaszi rigó füttynek. Van aki nem hiszi, hogy ez igaz lehet. Ez is elgondolkoztatott. Az embereknek furcsa, ha sokat mosolyogsz. Hisz annyi gondunk, problémánk van, megint emelték a benzint, a gyerek nem jól tanul, hülye volt a szomszéd, tsb.. Igen. Ezek itt vannak a midennapjainkban. De én igyekszem nem ezekre helyezni a hangsúlyt. Hisz látható... Egy pillanat az élet...

Két lehetőségünk van: A pohár félig üres, vagy félig tele. Amikor bármikor bekövetkezhet a búcsúzás, akkor miért a félig üres pohárral foglalkozzak?

A képeimmel igyekszem megörökíteni a pillanatot. Egy rendezvényen, esküvőn, visszaadni a hangulatot. Mert milyen jó lesz visszaemlékezni arra, hogy milyen boldog voltál az esküvődön, vagy a szüleid mennyire örültek nektek.

Szeretem, ha a képeken mosolyognak az alanyok. Persze nem az eröltetett mosolyt, hanem az igazi, belülről fakadó mosolyt. Ezért igyekszem is tenni. Igyekszem ellazítani a kamera másik végén állót. Annyira keveset mosolygunk, pedig az emberek szépek, ha mosolyognak, és mint tudjuk, a mosoly varázsol...:)

Azt is szeretem, ha képeimmel mosolyt csalhatok az arcokra, vagy egyszerűen csak örülnek. Nekem ez nagyon fontos, hogy pozitív érzést váltsak ki a képekkel.

Érdemes a  gyerekekről is  megörökíteni az állapotokat, pillanatokat. Olyan viccesek tudnak lenni, és olyan gyorsan nőnek.:)   A családtagjaimat szoktam fotózgatni, és hihetetlen micsoda változások történnek fél év alatt is. Persze ők gyerekek, látványosabb a változás, de amikor visszanézem saját magamat a régi képeimen, néha nagyon vicces látnom magam.:)  A másik pedig, hogy ezek a régi képek szép emlékeket idéznek fel, sztorik jönnek elő.

Van 2 barátnőm, akiket 18 éve ismertem meg Londonban. Azóta is tart a barátságunk, és mikor találkozunk, ami nem túl sűrű, akkor mindig készül egy közös fénykép. Kifejezetten jó visszanézni. 

Van egy kedves házaspár, akiket rendszeresen fotózok. Az első házassági évfordulójuktól fotózom őket, a szobáik falán ott vannak a róluk, és azóta az aprónépről készült képek is. Már ismerjük egymást, a fotózások jó hangulatúak, és ők is nagy örömmel nosztalgiáznak a képeken.

Fontosak a pillanatok, fontosak, hogy mindent megéljünk, és én szeretem megörökíteni is a fontos pillanatokat. Ami lehet, hogy csak nekem fontos, de mit számit, ha nekem jól esik?:)

Javaslom, hogy örökítsük meg a babánk fejlődését, a szerelmünkkel töltött időszakokat, a nagyszüleinket, szüleinket. Nem tudom ti hogy vagytok ezzel, de én szeretem visszanézni ezeket a képeket, szeretem visszanézni a képet, ahol a nagymamámmal le vagyok fényképezve. Ő már nincs, de a kép segítségével mégis itt van....

Csak egy pillanat. Ennyi van. Ez lehet hosszabb, rövidebb.

Éljük, úgy ahogy szeretnénk, és részemről az a pohár félig tele.;)

 

 


Comments


Archive
January February March (9) April (4) May (3) June (1) July (1) August September October November December
January February March April May June July August September October November December
January February March April May June July August September October November December